Music
HELLS ANGELS MC TÖRTÉNETE:
A Hell's Angels nevet, (A klub aposztróf nélkül használja) mai tudásunk szerint, az első világháborúban harcoló egyik amerikai kétfedelű repülőgép személyzete festette gépére először. Már akkor szokás volt, hogy a pilóták olyan neveket próbáltak adni maguknak ill. gépeiknek amelyek elrettentik és megfélemlítik ellenségeiket, önmagukat és társaikat pedig önbizalommal és lelkesedéssel töltik el. Mi lenne erre megfelelőbb mint a "Pokol angyalai" kifejezés ami valószínűleg egy katonai repülő berkekben használatos szleng volt. Mint a viking seregben a "Berserker" úgy jelentette a pilóták közt a "Pokol angyala" a legbevállalósabb, rettenthetetlen harcost.

 
 
 
Egy évtizeddel később, 1930-ban Howard Hughes, a repülés megszállottjaként ismert amerikai iparmágnás, (Hughes Tool Company. RKO Filmstúdió. Trans World Airlines.) elkészítette az akkor hatalmas, 3 millió dolláros költségvetésű , Hell's Angels című szuperprodukciót, amely a nevet közismertté tette. Bár a film mai szemmel nézve nem "nagy szám", a maga idejében szenzáció volt.

 
 
 
Néhány évvel később, a második világháborúban újra feltűnt a név, több repülőgép oldalán. Így többek között Hells Angels néven ismert egy B-26-os közepes bombázókból álló raj, csakúgy mint a US Marine Corps egyik P-38-asokból álló köteléke. Ezenkívül az 546-os bombázó raj 384-es csoportja, és talán a legismertebb az USA 8.légihadtestének 303. bombázó alakulata, melyet más néven Hells Angels Bomber Group-ként ismerünk. A 303-asok 364 bevetéssel, és 378 megsemmisített ellenséges repülővel, a második világháború egyik legsikeresebb bombázó alakulata volt. Egykori támaszpontjukon, az Angliai Molesworth-ban ma is látható az az emléktábla, ami megemlékezik teljesítményükről. Szintén rendkívül híres lett az a B-17es "repülő erőd", amely a "Memphis Bell"-ről szóló legendákkal ellentétben, először teljesített 25 bevetést Angliai bázisáról indulva Németország felett, és összesen 48 bevetéssel a háta mögött, csak a háború végén került vissza az Államokba, ahol sajnos egy roncstelepen végezte. Ez a gép szintén a 303-asoknál szolgált #41-24577-as sorozatszámmal, Irl Baldwin parancsnoksága alatt. Számunkra mégis a leglényegesebb az önkéntesekből alakult, és Kínai parancsnokság alatt szolgáló "Amerikai Önkéntes Csapat" (American Volunteer Group) más néven "Flying Tigers" légi csapat amely Curtis P-40-es vadászbombázókkal repült 1941-42-ben, Japán megszállás alatt lévő Kínai és burmai területek fölött. Ennek 3. raját szintén Hells Angels-nek hívták, és itt szolgált mint rajparancsnok, Arvid Olsen. Itt azonban ugranunk kell egyet!

 
 
 
HOLLISTER.

A második világháború előtt is léteztek már motoros klubok. A világ sok táján a motorosok klubokba tömörültek, hogy együtt járják az utakat, rally-kat rendezzenek, a motorozást a sport szintjére emeljék, és jól érezzék magukat. Valószínűleg a háború után a veteránok egy része is feltűnt ezekben a klubokban. Sokan szerelőként teljesítettek szolgálatot, így a technikához való vonzódás lehetett az egyik ok, de valószínű hogy a klubélet más szempontból is vonzotta ezeket az embereket. A háborús helyzetekhez és állandó feszültséghez szokott katonák itt találhatták meg azt a csapatszellemet és összetartást, amely a harcokban oly elengedhetetlen volt a túléléshez és a negyvenes évek frusztrált amerikai társadalmából minden bizonnyal hiányzott. Tudjuk, hogy szinte minden háború után rengeteg veteránnak okoz problémát visszailleszkedni abba a társadalomba amely nem érti, sőt sokszor megveti őket. Ilyenformán gyökereiket vesztve kereshették a kiutat az unalmas civil életből, és így keveredhettek a motorozás élményét, és a szabadságérzést kereső fiatalabb srácokkal.

Július 4.-e az Amerikai Függetlenség napja. 1947-ben ezen, és az ezt követő napon, az AMA (American Motorcycle Association), mint minden évben, ismét a californiai, Hollister nevű kisvárosban rendezte meg az akkor már tradicionális Gipsy Tour Motorcycle Rally-t. Mintegy 4000 motoros érkezett a rendezvényre , köztük sok klub is. A Rally mindkét napon probléma mentesen zajlott le, de 5.-én a verseny befejeztével a város kiskocsmáiban elindult a bulizás. Tény, hogy a srácok egy része hülyére itta magát és le-föl nyeleztek a városban, valószínűleg szörnyen megbotránkoztatva a helyi polgárságot. De azt leszámítva, hogy még soha nem látott módon a résztvevők "max-körökkel" és egyéb mutatványokkal szórakoztatták magukat és egymást, komoly dolgok akkor még nem történtek. Ez mégis elég volt a botrányhoz. Mikor a rendőrök megpróbáltak beavatkozni, hamarosan ellenőrizhetetlenné vált a helyzet. Külső segítséggel még az éjjel feloszlatták a rendezvényt és néhány letartóztatottat helyben el is ítéltek, többnyire obszcén megnyilvánulásokért, közbotrány okozásért, ill. nyilvános vizelésért. A sajtónak sikerült a történteket közepes erősségű lázongássá felfújni. A letartóztatottak többsége a Boozefighters, a Market street Commandos, és a Pissed off Bastards of Bloomington nevű klubokból kerültek ki.

 
 
A Boozefighters a mai napig is létezik, de mint annak idején, úgy ma sem tartják magukat motoros klubnak. Saját bevallásuk szerint ők "A DRINKING CLUB WITH A MOTORCYCLE PROBLEM".


Hollister után kezdtek elharapódzni a dolgok. Az 1947-es balhé után egyre több rally-n történtek incidensek. Még ugyanabban az évben szintén az AMA által szervezett Riverside Meeting-en kirobbant verekedés két halálos áldozatot követelt. A rendőrök, akik addig a motorosokat ártalmatlan egzótáknak tartották, megtalálták az új ellenségképet. Az AMA. hogy megvédje a tagságának jó hírét, 1948-ban nyilatkozatot adott ki, amelyben biztosította a közvéleményt, hogy a motorosok 99 százaléka tisztes, törvénytisztelő állampolgár. Az AMA ennek a nyilatkozatnak a létét a mai napig tagadja. Ted Polhemus, a Guggenheim múzeum kutatója állítja, hogy minden kétséget kizáróan bizonyítható a létezése, és tudni véli, hogy ebben a dokumentumban szerepel először a motorosokkal kapcsolatban a "törvényen kívüli" kifejezés.

 
 
Végül is az incidens remek témául szolgált a később híressé vált "THE WILD ONE" című Marlon Brando klasszikushoz.

 
 
 
EGY ÚJ KLUB SZÜLETIK.

8 hónappal később a Pissed off Bastards of Bloomington -ból, amely a Californiai Fontana-ban székelt, több társával kivált Otto Friedli, hogy egy új klubot alapítson. A Pissed off Bastards később sajnos eltűnt az idő viharában. Itt jön képbe újra Arvid Olsen, aki Friedli munkatársa volt, és ő javasolta a Hells Angels név használatát a klubnak. Így került a választás erre a névre, és emblémaként, a szintén korábban több katonai alakulat által használt szárnyas sisakú koponyára. ("Death Head") A "color"-ban megjelent még a két betű: MC ("Motorcycle Club"). A feliratok, mint felül (Top Rocker) a klub neve, valamint alul (Bottom Rocker) akkor még a "charter" (területi képviselet) neve, és az MC, fehér szalagon vörös betűkkel lett feltüntetve. 1948 március 17.-én a californiai San Bernardinótól délre, megalakult a Berdoo Charter és létrejött a Hells Angels Motorcycle Club.

 
 
 
Arvid Olsen sosem lett tagja a klubnak, és 1974 Május 16.-án hunyt el az alabamai Point Clear-ben.

1954-ben a San Francisco-i Market Street Commandos csatlakozott a klubhoz és megalakult a Frisco Charter. 1955-ben az akkori President, Frank Sadlinek, megtervezte a ma használatban lévő nagyobb "Death Head"-et, de bevezetésére akkor még nem kerülhetett sor, a klubtagok ellenállása miatt.

 
 
1957-ben a Californiai Oakland-ben Sonny Barger és társai megalapították saját Hells Angels klubjukat, amely ,mivel az eredeti klub beleegyezése nélkül alakult, illegális un. "Bogus-Charter" volt egész addig, míg komoly harcok után azt az "öreg" klub legitimizálta. Sonny Barger később a klub és talán a motoros történelem legismertebb alakja lett. Az ő nevéhez fűződnek olyan változások, mint az, hogy '66-tól a klubtagok a Bottom Rocker-en Charter-ük neve helyett államuk nevét viselik, valamint ő vezette be a Sadlinek féle új "Death Head"-et, nem kis ellenállást leküzdve. Az ellenállás olyannyira nem volt kicsi, hogy ez a lépés majdnem a klub szakadásához vezetett. Végül is miután az Oakland-iek átvették az új emblémát, a többi Charter még néhány évig a régit hordta, de később mind áttértek a modernebb változatra, ami a mai napig a klub szimbóluma. Ralph "Sonny" Barger rendkívül sokoldalú, karizmatikus egyéniség. Mai napig a klub egyik meghatározó személyisége. Jelenleg az Arizonai, Cave Creek Charter tagja, 2007-ben ünnepelte tagságának 50. évfordulóját. Néhány éve magyarul is megjelent a világsikert aratott "HELLS ANGEL - Sonny Barger élete és a Hells Angels Motorcycle Club története" című önéletrajzi munkája, amely hazánkban is nagy sikert aratott.

 
 
AZ EGY SZÁZALÉK.

A következő években egyre nagyobb lett a nyomás a rendőrség részéről. A motoros társadalom azon része, akik nem akarták követni a konvenciókat, egyre többször kerültek összetűzésbe a hatóságokkal, többnyire piti dolgok miatt. A Hells Angels tagjai kinézetükben és életvitelükben nagymértékben kiríttak az 50-es 60-as évek prűd amerikai társadalmából. Motorjaikat átalakították, leegyszerűsítették és ez alkalmat adott a rendőröknek, hogy fogást találjanak rajtuk. Mindennapos volt a büntetés túl magas kormány, vagy a visszapillantó tükör hiánya miatt. George Wethern az Oakland Charter Vice-Presi-je ilyen módon egy év alatt több, mint ezer dollárnyi büntető cédulát gyűjtött be.

1960-ban a Hells Angels úgy döntött, megpróbál fordítani a dolgokon. A legerősebb klubokat, -akikkel addig annyi kapcsolatuk volt csupán hogy rendszeresen egymást klopfolták-, összehívták a történelem valószínűleg első "President Rally"-jára. A cél a következő volt: ahelyett, hogy egymással harcolnának, próbáljanak meg közösen fellépni az előítéletek, és a rendőrség túlkapásai ellen. Így alakult, hogy a Hells Angels, a Gypsy Jokers, a Galopping Gooses, a Satan's Slaves, az Executioners, a The Presidents, és a MoFos (Motherfuckers) voltak az első pár klub, akik nyíltan felvállalták, hogy ők az egy százalék,( az AMA által propagált 99 százaléknyi tisztes, polgári motoros ellenében) akik nem kívánnak beállni a sorba, nem adják fel szabadságukat csak azért, hogy megkíméljék magukat a rendőrök kellemetlenkedéseitől, nem kérnek a konvenciókból és a kispolgári életformából és ettől a perctől a közös ellenség a hatalom, amely erre akarja kényszeríteni őket. Ezzel gyakorlatilag törvényen kívül helyezték magukat, és megszületett az "egy százalékos" vagyis "törvényen kívüli motoros" fogalma.

A Hells Angels az egyetlen klub ezek közül, amely még ma is működik. Létezésének 60 éve alatt ez a szervezet a világ legnagyobb és legelismertebb motoros klubjává fejlődött.

 
 
 
A 60-AS ÉVEK.

A 60-as évek volt valószínűleg a klub életének legellentmondásosabb évtizede. Az egysíkú életet élő, prűd amerikai polgár szemében szálkák voltak a farmernadrágos, hosszúhajú, sokszor mosdatlan, a drogokat és a szexet mértéktelenül élvező motorosok, csakúgy mint gyalogos kortársaik, a hippik. Az összetűzések a hatalommal folytatódtak, de még mindig megmaradtak az utca szintjén, és a politika ekkor még nem próbált beavatkozni.

Ez volt az a korszak mikor a művészvilág is elkezdett érdeklődni a klub iránt. Több író mellett Hollywood is felfigyelt a Hells Angels jelenségre, s így a klub egyre nagyobb publicitásra tett szert. Például Hunter S. Thomson, a mérsékelten tehetséges író, az un. gonzó újságírás atyja, hat hónapig együtt bulizott a Hells Angels tagjaival hogy azután megírja azt a Hell's Angels (milyen meglepő) című pop-szociológiai tanulmányt, amely nemcsak arról lett híres ami benne van, hanem arról is, hogy miután Thomson nem fizette ki a kialkudott néhány hordó sört, ráadásul a könyv tartalma sem nyerte el a tagok tetszését így "szegény" írónkat málnára verték.

 
 
 
A filmipar, amely nem tud megszabadulni a kliséktől hamarosan olyan többé-kevésbé értékes műveket hozott forgalomba mint a "HELLS ANGELS 69" vagy a "HELLS ANGELS ON WHELLS". Ezekben olyan színészek segítségével mint Tom Stern vagy Jack Nicholson még klubtagok is szerepet kaptak. Így fűződött egyre szorosabb kapcsolat a klub és a film ill. zenei világ között. Ennek ellenére volt néhány "Star" akik nehezen szoktak hozzá ahhoz az egyszerű tényhez miszerint:

"Jól bánsz egy angyallal, ő is jól bánik veled. Rosszul bánsz vele, hát ő még rosszabbul fog veled. A pokol angyalai megbízható, őszinte barátok tudnak lenni vagy éppen a megtestesült rémálom."

Talán a legtalálóbb példa erre a Hell's Angels baráti kapcsolata a ROLLING STONES-szal, ami az Altamonti incidens után szakadt meg. Mr. Jagger, aki valószínűleg nem volt tisztában azzal hogy életét egy Hell's Angel-nek köszönheti, hátba támadta a klubot és így az egyik klubtagot többéves börtönbüntetéshez segítette. Egy a jelenlévő angyalok közül nyilatkozta később:

"John Lenon mellett nem volt egy Hell's Angel mint testőr!"

A hippi társadalommal fent tartott jó viszony is megszűnt az évtized végére miután az Oakland-iek szétborítottak egy a vietnámi háború elleni tüntetést. Majd gyakorlatilag a hippi korszak végét jelentő már említett Altamont-i koncert tette fel az i-re a pontot. 1969 December 6.-án a Rolling Stones az aktuális Amerikai turnéjuk záró akkordjaként a Californiai, Altamont Speedway-n ingyenes koncertet adott, több zenekar meghívásával, mintegy a nyugati part Woodstock-ja ként. A rendezvényre a Hells Angels-t kérték fel hogy a biztonságiak szerepét lássák el. A Rolling Stones mellett a Grateful Dead, a Jefferson Airplane, a Flying Burrito Brothers és Crosby, Stills, valamint Nash and Young léptek fel. A koncert gyakorlatilag katasztrófává vált. A nézők többsége különböző drogok hatása alatt önkívületi állapotba került, sokan felmásztak a színpadra, az előadást többször meg kellett szakítani. Mire a Rolling Stones több óra várakozás után színpadra állt, a közönség nagy része már nem volt beszámítható. Több incidensre is sorkerült a klub tagjai és a nézők között, de a legsúlyosabb az volt mikor egy színes bőrű fiatalember, bizonyos Meredith Hunter egy összetűzés során, pisztolyt rántott, és a színpadon állókra szegezte. Ennek következtében az "Under My Thumb" című szám kíséretében, öt késszúrás által életét vesztette. A késszúrások természetesen az egyik biztonsági feladatokat ellátó klubtagtól származtak. Alan Passaro-t első fokon elítélték gyilkosságért de 1972-ben a legfelsőbb bíróság megerősítette a jogos védelem tényét. A rendezvényen egyébiránt többen is életüket vesztették, ketten autóbalesetben hunytak el, míg egy személy belefulladt egy patakba. A történtekről Charlotte Zwerin, Gimme Shelter címmel filmet is készített.

 
 
AMI NEM ÖL MEG, AZ MEGERŐSÍT.

Az államhatalom számára a Hells Angels mindig valami átláthatatlan, hozzáférhetetlen dolog volt. A klub alapgondolatai, úgymint az egység, a hűség, a problémák külső segítség nélküli rendezése csak táplálta a rendszer ellenszenvét. Például abban hogy a klub minden időben feltétel nélkül kiáll börtönbüntetését töltő tagjai mellet, a hatalom annak bizonyítékát látja hogy bűnözők csoportjáról van szó. Az a viselkedés ami vérrokonoknál természetes és társadalmilag elfogadott, a klubbal kapcsolatban munícióként szolgál az ellenük vívott küzdelemben. Kezdetben a problémák helyi jellegűek voltak. Néhány serif sportot űzött abból hogy a klubtagokat baszogassa, talán abban a reményben hogy ha megpróbálják őket folyamatosan társadalmi normák betartására kényszeríteni, talán előbb-utóbb vége szakad ennek a fiatal kori "bolondságnak". De a klub kitartott és rövid időn belül Californián túl, az USA többi államában is terjeszkedni kezdett.

1969-ben az EASY RIDERS-című kultuszfilm a lényegre tapintott:

"Amit te a számukra reprezentálsz az a szabadság. De erről beszélni, és tényleg szabadnak lenni nem ugyanaz. Ők csak jártatják a szájukat az egyén szabadságáról, de ha találkoznak valakivel aki tényleg szabad, akkor félelem lesz úrrá rajtuk!"

( George allias Jack Nicholson )

A DER SPIEGEL írja (6/96):

"A Hells Angels egy titkos társaság, egy rend, melynek tagjai nem várnak a következő életükre. Hogy közös utazások, látogatás más charter-ek évfordulós bulijára (Anniversary), egy Bike Show megtekintése, nemzetközi szintű összejövetel vagy egy közös vacsora , esetleg a klubházban töltött idő, az szinte mindegy, ami fontos hogy egy Angyal élete nem péntektől-hétfőig tart. Hells Angel-nek lenni nem az élet része, hanem maga az élet!"

A KLUB ÖNMAGÁRÓL:

"There is no other club in the world with the same strength, love and care as Hells Angels. All others are more or less poor copies. Not everyone can be an "Angel", many have tried, few remains. Hells Angels is the original. We set the path for others to follow..."

"Nincs még egy olyan klub a világon, amely ilyen erővel, szeretettel és törődéssel rendelkezik, mint a Hells Angels. Minden más többé-kevésbé szegényes másolat. Nem mindenki lehet "Angyal", sokan megpróbálták, de csak néhányan maradtak. A Hells Angels az eredeti. Kitapostuk az utat, hogy mások követhessenek..."

1948 óta a klub elterjedt Észak-Amerika egész területén, és a 60-as években más kontinensen is megjelent. ( 1961 Új Zéland, majd 1969 Anglia.) 1970-ben Zürichben alakult meg az első európai kontinentális charter. Ma a Hells Angels MC a föld 5 kontinensén, 33 országban az USA 16 államában és Kanada 4 tartományában van jelen. Alaszkától - Brazíliáig, Norvégiától a Jóreménység-fokáig, Frisco, New York, Chicago, Oakland, Montreal, Vancouver, Rio de Janeiro, London, Paris, Barcelona, Milano, Zürich, Bécs, Kopenhága, Kiel vagy Budapest - a szárnyas halálfej mindenhol kiterjesztette a szárnyait. Időről időre szárnyra kapnak pletykák melyek tudni vélik micsoda főbenjáró bűnöket kell elkövetnie egy próbaidősnek (Prospect) hogy rátermettségét bizonyítsa, s így csatlakozhasson a klubhoz. Anélkül, hogy mélyebben belefolynánk ezen légből kapott badarságok tárgyalásába: a próbaidő kizárólag arra szolgál hogy mindkét félnek lehetőséget és időt biztosítson arra, megtudja, vajon megvannak-e a feltételei egy életre szóló testvéri együttélésnek. Hűség, erős személyiség, megbízhatóság, olyan fogalmak melyek rendkívül fontosak a klub életében. Ezért az alapértékek ellen vétő tagokat azonnal kiveti magából a közösség. A Hells Angels Motorcycle Club alapjában véve olyan egyéniségek közössége akik életüket egy világméretű testvériségben, a lehető legintenzívebben kívánják leélni.

 

Egyre több charter szervez nagyszabású koncerteket, Bike Show-kat, börzéket, Power meeting-eket s így állnak a nyilvánosság elé. Ennek éllovasai voltak az Angliai, Kent grófságban működő angyalok. 1978-ban egy Halfway Cofe nevű kiskocsmában rajzolódtak ki annak a Kent Custom Bike Show-nak a körvonalai amely mára Európa egyik legnagyobb ilyen jellegű rendezvényévé nőtte ki magát. Az 1978-as 1500 fős látogatói szám néhány éven belül 40.000-re nőt s igy ez a rendezvény az egyedi épitésű motorok kedvelőinek mekkájává vált. A hosszú évek alatt olyan zenészek mint a Canned Heat, Suzi Qatro, Gery Glitter és Bo Diddley szórakoztazzák itt az Europa minden pontjáról összegyűlt közönséget. A Hells Angels a világ minden pontján szervez nagyszabású rendezvényeket, mint például a Free Whells a festői dél-francia Puy de Dome-ban, vagy a hatalmas Broadford-i Rock koncert Ausztráliában, a Sand-Drags versenyek Újzélandon, a Bulldog Bash az Angol Középföldön, a spanyol Viva Las Vegas Show, vagy a North End Charter által rendezett Power Bike Meeting Németországban. A sportban, mindenekelőtt a gyorsulási motorversenyzés terén a Hells Angels komoly nevet szerzett magának. Werner "Krüsi" Sohm, aki évekig Oakland-ban élt és ott a Dragster "bacilussal" megferőződött, a 80-as években miután hazatért Ausztriába rövidesen az Európai Harley Dragracing éllovasa lett. A negyedmérföldes gyorsulási futam mely az 50-es évek Amerikájából-indult mára Európában is nagy népszerűségnek örvend. Krüsi ennek a sportnak Top Fuel kategóriájában '96-'97-ben Európa bajnok volt. Egy Harley-val 400 méteren = 6,984 mp.! Valamint ő jutott először Európában Harley Dragsterével ezen a távon 200Mph fölé '98-ban.(202,24Mph/325Kmh)

 
 
 
További információkat találsz a Hells Angels World hivatalos honlapján: www.hells-angels.com

 

A HELLS ANGELS MC BUDAPEST TÖRTÉNETE:

2003. októberében néhány nagy múltú magyar klub úgy döntött, hogy egyesíti erejét, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy csatlakozzon a Hells Angels világméretű testvériségéhez. Ezen klubok egyenként is több éves jó viszonyt ápoltak a HAMC különböző Chartereivel. 2003 október 16.-án a Geronimo MC több tagja, a Last Nomads MC és a Hard Iron Mc, North Side MC néven egyesült és röviddel ezután a Bécsi HAMC charter őszi buliján bejelentette csatlakozási szándékát. 2005.decemberétől mint hangaround, majd 2007 márciusától mint prospect jártuk Európát és a világot, tanultunk, ismerkedtünk leendő klubtársainkkal és a klub működésével hogy később méltón tudjuk képviselni Magyarországon is a világ 1. számú motoros klubját. 2008. június, 6.-án a Hannoveri Euro Run-on klubunk a Hells Angels Motorcycle Club teljes jogú tagjává vált.